Történelem
A Szacsva patak völgyében a jobb oldali hegylánc egyik csúcsán állot vára, melynek jelentős maradványai még láthatók. A vár a 13. században épülhetett és a határvédő várrendszer része lehetett. Sepsiszéki Nagy Balázs a „Székelyföld falvai a XX.-sz végén” I.kötetében, 1996 februárjában ezt írja a faluról „...legtöbb lakosa 1910-ben volt, ekkor itt 302-en éltek. Azóta a népesség száma folyamatosan apad”.
Szacsvai református templom
A reformátusok által lakott falucska műemlék temploma kívülről késő barokk stílusjegyek őriz. Mai alakját az 1818-1827 között végzett átalakításokkor nyerte. Ekkor bontották le a középkori szentélyt, amelynek helyén és talán alapfalán az 1824-ben épült torony áll. Ezekben az években nyújtották meg nyugat felé a templomhajót, építették a déli bejárat elé a mai portikuszt és emeltek kőből támpilléreket a hajó négy sarkához.
A 19. század elején végzett átalakítási munkálatok során szerencsésen megőrizték az 1761-ben készült, festett, kazettás mennyezetet, amelynek 60 (10x6), négyzetre osztott tábláján a kor jellegzetes virágdíszeit és egy-két figurális ábrázolását láthatjuk.
Ezt a templomot a művészettörténeti szakirodalom sokáig a virághímes mennyezetének köszönhetően tartotta számon, de 2000-ben Jánó Mihály művészettörténész és Kiss Lóránd falkép restaurátor a hajó belsejének északi falfelületén, a szószékkorona és az orgonakarzat magasságában egy 14. századi, al fresco technikával készült falfestmény töredéket tártak fel.
A 150 x 40 cm-es méretben föltárt festett falfelületen a középkori magyar falfestészet sajátos ikonográfiai témájának, a Szent László-legendának ún. Üldözés jelenete látható. A falfestmény töredék előbukkanása azt a helyi szóhagyományt látszik megerősíteni, miszerint a mai templom helyén egy korábbi, középkori kápolna állt.